„Egy a célunk, egy a múltunk és együttműködünk”
Pataky Lehel Zsolt tudósítása
Nyugati Jelen (Arad, 2009. április 29.)
Harmadik alkalommal szervezte meg Aradon a
Márki Sándor Történeti és Hagyományőrző Versenyt az Alma Mater Alapítvány.
Idén Kárpát-medencei kitekintésű volt a
vetélkedő, hiszen nemcsak Arad megye magyar vagy magyar tagozatos általános
iskoláiból érkeztek a résztvevők, hanem Csongrádról és Révkomáromból is (a
többiek a Csiky Gergely Iskolacsoport, a Neuman Fivérek Általános Iskola, az
ágyai, erdőhegyi, kisiratosi, zeréndi és zimándi iskolák csapatai voltak). A
magyarországi és felvidéki csapatok a második, illetve a harmadik helyet
szerezték meg a Csiky együttese mögött, de mint az alábbiakból kiderül, nem az
eredmények voltak a legfontosabbak.
– Öt éve volt az első Márki
Sándor-verseny, és hetedik-nyolcadikosoknak hirdettük meg – mesélte Pálfi
Sándor, az alapítvány elnöke. – Célja, hogy a magyar diákok elmélyedjenek a
környezetük történelmében és a magyar történelemben. A végeredmény olyannyira
nem fontos, hogy nem díjazzuk külön az első, második és harmadik helyezettet,
hanem mindenki kap díjat, beleértve az ópusztaszeri májusi jutalomkirándulást
is. A szervezők Márki Sándor életművével is megismertetik a résztvevőket,
főképp a külföldieket, mert azt nem is feltételezik, hogy az aradiak ne
hallottak volna az egykori Arad vármegye markáns személyiségéről, ismerőjéről
és leírójáról.
A vetélkedő egyik mozgatórugója,
fáradhatatlan szervezője Székely Anna, a Csongrád Megyei Közművelődési Központ
Intézményegység-vezetője, aki azt mondta, hogy nemcsak hivatali kötelességük a
határon túli magyarsággal és a határ menti kapcsolatokkal foglalkozniuk, hanem
személyes ügyüknek is tekintik. – Lényeg, hogy a diákok felvidéki,
magyarországi és romániai magyar közösségeket ismernek meg, beletekintenek
egymás iskolájába és oktatási rendszerébe. Láthatják, hogy több országban
elszórva élnek magyarok, vannak közös gyökereink, közös a kultúránk, a
problémáink és az örömeink. A történelem, a magyarságtudat köré épül a verseny
– mondta.
A kérdéseket – amik most legfőképpen a
Hunyadi családhoz kötődtek – főként Lendvai Beatrix csongrádi magyar–történelem
szakos tanár állította össze. Tőle kérdeztük, hogy felkészültek voltak-e a
diákok.
– Igen – hangzott a válasz–, voltak, akik
már februártól tanultak erre. Jót tett, hogy egy hónapja voltunk Marosillyén,
Déván és Vajdahunyadon, ahol nagyon érdekes dolgokat tudhattunk meg, és amelyek
felkeltették az érdeklődésüket.
A csongrádi Batsányi János Gimnázium
tanára, Széll Gábor szerint “hasznos volt számunkra ez a verseny és a márciusi
hétvége is, mert olyan helyekre juthattunk el, amelyek fontosak a
történelmünkben, és azt is mutatják, hogy egy a célunk, egy a múltunk és
együttműködünk”.
Nagy Zsuzsanna, a révkomáromi Marianum
Egyházi Iskolaközpont tanára szerint az eredményeknél fontosabb, hogy a
gyerekek egymástól is tanultak. “Otthon biztosan várják az eredményt tőlünk, de
itt – habár a versenyszellem megvan – örülünk és szurkolunk egymásnak” –
fogalmazott.
Találomra megkérdeztünk néhány résztvevő
diákot is, milyennek találták a versenyt, illetve a hangulatot. – Könnyebb
volt, mint amit vártunk, és a társaság is nagyon jó – válaszolta Hégli Máté
révkomáromi hetedikes tanuló. – Mi már első este megnéztük a város főterét is,
és nagyon tetszett. Tanultunk erre a versenyre, ami már önmagában is jó, de
több mindent megtudtunk a Hunyadi családról, emellett eljutottunk Romániába,
amit nem mindenki mondhat el Szlovákiában.
Tóth Emese csongrádi tanuló is azt mondta,
hogy “kicsit nehezebbre számítottunk, de jó volt, mert sok emberrel
ismerkedtünk meg”. – Érdekes volt a verseny, kemény ellenfeleink voltak –
mondta Murvai Dávid, a Csiky nyolcadikos tanulója –, de az eredménynél
fontosabb, hogy megismerkedhettünk más régiókban élő magyar diákokkal.
|
Fotó: Nyugati Jelen |
