III. Márki Sándor Történeti és Hagyományőrző Verseny

Felkészítő hétvége (2009. március 27–29.)

Aradon rendezték meg a III. Márki Sándor Történeti és Hagyományőrző Verseny felkészítő fordulóját, amely dr. Pálfi Sándor, az aradi Alma Mater Alapítvány elnöke, dr. Zakar Péter, a Csongrád Megyei Közgyűlés alelnöke és Lendvai Beatrix, a Csongrád Megyei Közművelődési, Pedagógiai és Sportintézmény ÁMK külügyi referensének közös szervezésével valósult meg.

Az egész Kárpát-medencére kiterjedő vetélkedőre a hét Arad megyei csapat mellett idén először kapott meghívást egy magyarországi és egy szlovákiai iskola is, hazánkat a csongrádi Batsányi János Gimnázium és Szakközépiskola 8.F osztályos diákjai – Berényi Ágnes, Kocsy Lola, Marik Dorina és Tóth Emese – képviselték, felkészítő tanáruk Széll Gábor, a történelem munkaközösség vezetője. A Reneszánsz Emlékévhez kapcsolódva a felkészítő kirándulások célpontja a Hunyadiak korának fontosabb helyszínei voltak, ahol a diákok kitűnő szakértők segítségével ismerkedhettek meg a 15-16. század kiemelkedő történelmi emlékeivel.

A kirándulás első állomása az Arad megyei Pécska (Pecica) városa volt, ahol a római katolikus templom mellett található a város híres szülöttjének, Klebelsberg Kunó belügy-, majd vallás- és közoktatásügyi miniszternek a szobra és Kálmány Lajos népdalgyűjtő emléktáblája, aki itt működött segédlelkészként.

A diákok a Maros jobb partján haladva érkeztek meg az aradi vesztőhelyre, ahol az 1849. október 6-án kivégzett tábornokok tiszteletére 1881-ben emeltek kőobeliszket sírjuk fölött. A vértanúk emlékére a város főterén állított Szabadság-szobrot, Zala György alkotását 1922-ben ledöntötték, újraavatására 2004-ben került sor a Megbékélés parkjában. Az esti díszvilágítás miatt még inkább monumentálisnak tűnő szobor mellvédjén Damjanich János és Nagysándor József domborműve látható.

A kirándulás második napján látogattak el a résztvevők a Hunyad megyei Marosillyére (Ilia), amelynek várát Báthory István tette fejedelmi központtá. Az egykori Bornemisza-kastély területén található Veres-bástyát tartják Bethlen Gábor erdélyi fejedelem szülőhelyének, amelyre a nagyenyedi diákok 1900-ban állított emléktáblája figyelmeztet. Az udvarházzá átalakított épületet 2003-ban a ferences rend vásárolta meg és újította fel.

Az utazás következő célpontja a Maros bal partján fekvő Déva (Deva) volt, amelynek híres várát IV. Béla építtette újjá a tatárjárás után. A település neve egyes kutatók szerint a szláv ’lány’ szóra vezethető vissza, amely arra a szokásra utal, hogy a várakat lányok befalazásával próbáltak bevehetetlenné tenni, így kapunk magyarázatot Kőműves Kelemen legendájára is. A vár alatti téren látható híres tanítványainak szobrával Károlyi Béla portréja, akit a legeredményesebb magyar edzőként tartanak számon. Romániában és az USA-ban feleségével együtt ő fejlesztette világszínvonalúvá a tornasportot.

A 371 m magasan, festői környezetben épített várhoz felvonóval jutottak fel a diákok. A felső vár két falgyűrűből áll, ehhez kapcsolódnak az erődítések és az épületszárnyak, a külső falgyűrű egyik oldalán pedig bástya épült. Déva vára Erdély történetének hű tükörképe, még Hunyadi János vajdai székhely címén kapta a királytól. 1504-től a császári megszállás után állambörtönként működött, itt raboskodott Dobó István és családja, később Dávid Ferenc püspök. Az 1607-es országgyűlési végzés alapján Déva vára soha nem kerülhet magánkézbe, mindenkor az ország fejedelmének birtokában kell lennie. II. Rákóczi Ferenc hadai 1705 táján erős ostrom alá vették a várat, így a hosszadalmas megerősítési munkálatok után a 19. század végén pusztulásnak indult, de 1817-ben I. Ferenc felújításokat indított el a területen.

Az 1848/49-es szabadságharcban Budán és Aradon kívül csak Dévát sikerült bevennie ostrommal a magyaroknak, de 1849. augusztus 13-án, a puskapor-raktár felrobbanásakor a vár olyan mértékben megsérült, hogy többé nem hozták rendbe. 1969-ben a faltörmelékeket kihordták a várból, így bejárhatóvá tették az erődítményt. 2008-ban nagyszabású helyreállítási munkák kezdődtek, a várat a térség egyik kulturális központjává alakítják. Déván született Dévai Bíró Mátyás, a „a magyar Luther”, itt halt meg Dávid Ferenc reformátor, és itt tevékenykedik Böjte Csaba atya, a dévai gyerekmentő szervezet alapítója.

A Várhegy déli lábánál elhelyezkedő Magna Curiát 1582-ben építették, itt élt öt évig Bethlen István feleségeként Széchy Mária, a „Murányi Vénusz”. Bethlen Gábor 1621-es reneszánsz stílusú átépítése után 2008-ban újították fel, ma a Dák és Római Civilizáció Múzeumaként működik. 1784-ben itt végezték ki menekülés közben a Horia-felkelés vezetőit, Horeát, Closcát és Crisant.

A kirándulás utolsó helyszíne a Dévától 20 km-re fekvő Vajdahunyad (Hunedoara) volt, amelyet Mikszáth a „várak királyának” nevezett. A gyönyörű épület – amely öt alkalommal is leégett – egyik különlegessége, hogy tulajdonosai mindig felújították vagy kibővítették, így a 15. századtól folyamatosan nyomon követhetőek a történelmi és művészeti stílusjegyek. 1409-ben Luxemburgi Zsigmond Vajk kenéznek, Hunyadi János apjának adományozta a földvárat, később a család is erről vette fel a nevét. Hunyadi János kormányzósága alatt a régi épület egy új szárnnyal és hét védőtoronnyal bővült: kormányzói rangjához méltó lovagvárrá épült át a nyugati oldalon húzódó Lovagterem, a fontosabb tárgyalásoknak helyet adó Országház és a Kaputorony kialakításával. Hunyadi Mátyás idején építették a keleti részen lévő Buzogány-tornyot és a Corvin János-bástyát, az Aranyházban lévő Mátyás-loggia pedig az első fennmaradt reneszánsz építmény Erdélyben. A várkápolna délnyugati oldalánál található a vár kútja, amelynek kávájára egy török rab egy Koránból idézett sort vésett fogsága idején.

A vár később Bethlen Gábor fejedelem kezébe került, aki átalakításokat hajtott végre az egész kastélyon kései és korai reneszánsz stílusjelleggel, a helyreállított Bethlen-szárnyat később Rudolf főherceg személyes használatára alakították át. A Fehér-rondella és a Királyház Zólyomi Dávidné 17. századi bővítménye. A Kapisztrán-torony melletti Nebojsza (Ne félj!) tornyát utolsó menedéknek szánták az erőd sikertelen megvédésekor.

Ebben a várban lakott Fráter György, Szilágyi Erzsébet, Török Bálint, Tinódi Lantos Sebestyén, Széchy Mária és Thököly Imre is. A területet a 18. században már a vasgyártás egyik központjaként tartják számon, a várban fémraktár is működött. A restaurálási munkálatok 1868-ban kezdődtek közadakozásból Schulcz Ferenc és Steindl Imre vezetésével, egyes részek felújítása a mai napig tart. Az 1896-os milleniumi kiállításon a budapesti Városligetben a vajdahunyadi vár híres épületeinek fából, majd kőből készített utánzatát állították fel.

A kiránduláson résztvevő batsányisok nemcsak Arad és Hunyad megye jelesebb várait járhatták be, hanem megismerkedhettek határon túli diáktársaikkal, és együtt idézhették fel a közös múlt emlékezetes eseményeit. Meghatározó élményt jelentett számukra az együtt töltött három nap, mert személyesen tapasztalhatták meg, milyen magyarnak lenni egy anyaországon kívüli régióban. A verseny április 25-én folytatódik az Aradra és Világosra tervezett tanulmányi kirándulással és vetélkedővel, majd májusban az aradiakat látják vendégül az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban.

Fotók: Berényi Ágnes, Marik Dorina, Széll Gábor

Vissza a főoldalra